Interjú Hunyi Zsolttal, a Pannonia Biztosítási Szolgáltató Kft. ügyvezető igazgatójával II. rész

A biztosítás egy olyan témakör a szállítmányozó és logisztikai cégek körében, mint mondjuk a ruhaboltban a bizsu: nincs annyira szem előtt. Érthető is. Én is dolgoztam ezen a területen, és a fuvarozókkal, átvevőkkel meg a raktárakkal való bajlódás jelentős időt vett el. Azt gondolom azonban, hogy érdemes minden szállítmányozónak ezt a területet is megtanulni, mert ez a kettő szorosan  összefügg.

Amikor a Lloyd's of London megalakult az 1600-as években, kezdetben egy kocsma volt, ahova a hajóskapitányok jártak hajóskereskedőt találni, hogy a távolkeleti áruikat elhozzák. (A magas táblás boxok is azért alakultak az ilyen pubokban, hogy ne lehessen őket kihallgatni, miről beszélgetnek.) Akkoriban nagyon sokszor tapasztalták azt, hogy kereskedők teljes vagyonukat vesztették el, mikor egy-egy korabeli vitorláshajót szerencsétlenség ért. Akkoriban a hajózás még gyerekcipőben járt, a kereskedő vitorláshajók maximális kapacitása 20t volt, ennyit tudtak Indiából elhozni. Ma ez már egy megmosolyogtató mennyiség ugyan, de a lényeg, hogy sok embernek ráment a vagyona. Elhatározták a kereskedők, hogy összeállnak, és szindikátusokat hoznak létre azért, hogy közösen kártalanítsák azokat, akiknek megsérül a hajója, vagy esetleg megsemmisül. Megbíztak egy úgynevezett „vállalót” (underwriter), aki elvállalja a biztosító, azaz a szindikátus nevében ezeket a kontraktusokat, biztosítási szerződéseket. Akkoriban 4,5-6% volt a biztosítási díj, ami lényegesen jelentősebb volt, de a kockázat is lényegesen nagyobb volt. Sok tanulópénzt fizettek, de végül is túlélt a szakma, és ugyanott, ahol megvették a sört, meg a fuvart, ott kezdték el a biztosításokat is kötni. Ez pedig mind egy kocsmában történt. Persze később ez fejlődőtt, a jogi intézményék kiépültek mellé, és ma már nem így történnek a dolgok. Az online és integrált alkalmazások széles körben teret nyertek, ma már egy gombnyomással is kaphatunk biztosítási ajánlatot.

Érdemes tudni, hogy amennyiben nem kötnek szállítmánybiztosítást és fuvarozás közben megsérül vagy eltűnik az árujuk, a jelenlegi magyar jogszabályok szerint a szállítmányozó nem felelős az áruban az alvállalkozók által okozott károkért és az sem biztos, hogy a kárt az alvállalkozó fuvarozó teljes mértékeben megtéríti, mert minden fuvarozási módnál a fuvarozók felelőssége a jogalap és összegszerűség tekintetében korlátozott. A káresemények bekövetkeztekor a kárigény lehívhatóságának mértékét SDR-ben, azaz "Special Drawing Rights" (különleges lehívási jogok) adják meg. Ez a lehetséges igény szabadon használható pénzneme a Nemzetközi Valutaalap (IMF) tagjainak. Az SDR értékét úgy határozzák meg, hogy a legjelentősebb nemzetközi valutákat egy valutakosárban összesítik, és mindegyik valuta olyan súlyozással kerül bele, ahogy az adott valuta a nemzetközi kereskedelemben teljesít. Jelenleg az USD, EUR, JPY, GBP, CNY alkotják a valutakosarat, súlyozás szerinti sorrendben (legmagasabb elöl). 1 SDR=1,31 EUR. A szállítmányozók és fuvarozók felelőssége fuvarozási módonként a következőképp alakulnak:

 Tengerhajózásnál a leggyakrabban használt Hague Visby Rules fuvarozási feltételek esetén még navigációs hibák esetén sem

vonható felelősségre a hajóstársaság, amely a bizonyíthatóan általa okozott károkért 2 SDR /kg, de legfeljebb csomagegységenként 666,67 SDR- ig felelős. A Hamburg Rules szerint a hajóstársaság felelőssége 835 SDR csomagegységenként és 2,5 SDR kilogrammonként, míg a Rotterdam Rules szerint 875 SDR csomagegységenként és 3 SDR kilogrammonként. Ez azt jelentheti, hogy amennyiben a hajóstársaság a felelősségét, hosszabb idő és levelezés után elismeri, akkor előfordulhat, hogy legfeljebb körülbelül 3 – 4 EUR / kg kártérítésre számíthatnak, amely összegnél az áru valódi értéke sokkal több is lehet.

Tengerhajózásnál azért is érdemes szállítmánybiztosítást kötni, mert közöshajókár esetén, akkor is hozzá kell járulni a közöshajókár költségeihez, ha az Ön által szállított áru nem sérült meg.

A fuvarozó felelőssége közúti fuvarozásban is korlátozott, jogalap és összegszerűség tekintetében. Közúti fuvarozásban a fuvarozó mentesül, ha az áru átadására kényszerítik, összegszerűség tekintetében pedig a kártérítés felső határa 8,33 SDR /kg. Vegyünk tehát egy példát: Az árunk 3 raklap kijelző. Tételezzük fel, hogy egy paletta 256kg-t nyom, így a 3 paletta súlya 768kg összesen. A kártérítés mértéke közúton 10,9 EUR/kg-nak felel meg. Egy kijelző súlya átlagosan 80 gramm, értéke ~50 EUR. 1kg kijelző értéke így 625 EUR lesz, a káresemény bekövetkezte után a hatályos egyezmények alapján 10,9 EUR kártérítésre, és 614 eurós vesztesége számíthat kilogrammonként, ha biztosítást nem kötött. Ez a teljes rakományt nézve 471.552 eurós veszteséget jelent. A szállítmánybiztosítás rablás esetén is fizet az áru biztosításban megadott kereskedelmi számla szerinti teljes összegéig.

Légi szállítás esetén a Montrali egyezmény értelmében 19 SDR/kg míg a Varsói egyezmény értelmében 17 SDR /kg a légitársaságok kártérítésének felső határa függetlenül az áruszámla szerinti összegtől. A szállítmánybiztosítás rablás esetén is fizet az áru biztosításban megadott teljes összegig.

Vasúti közlekedésben a vasúttársaságok felelőssége CIM fuvarlevél használata esetén legfeljebb 17 SDR /kg, (körülbelül 18 EUR / kg).

A fentiek tükrében mindenképpen érdemes meggondolni a szállítmánybiztosítás megkötését. A másik pedig, hogy fontos edukálni az embereket arról, hogy mire terjed ki a biztosítás, és mire nem. Ehhez nyújt hasznos útmutatót A Szállítmánybiztosítás Gyakorlata című könyvem.